XIX. ÚRNAPJA.

50. K.: Miért mondod ezt: ül az Istennek jobbján?

F.: Mert azért ment fel Krisztus a mennybe, hogy ott is bizonyítsa, hagy az Ő keresztyén Egyházának Ő a Feje, aki által igazgat az Atya mindeneket.

Ef. 1: 20-21; Kol. 1: 18; Máté 28: 18; Ján. 5: 22.

51. K.: Mit használ nekünk a mi Fejünknek, Krisztusnak ez a dicsősége?

F.: Először, hogy Szent Lelke által mi belénk, tagjaiba mennyei ajándékokat áraszt alá. Aztán meg hatalmával oltalmaz és megtart minden ellenséggel szemben.

Ap. Csel. 2: 33; Ef. 4: 8; Ján. 10: 28-30; Zsolt. 2: 9; 110: 1, 2.

52. K.: Mi vígasztatásod van abból, hogy Krisztus visszajön ítélni eleveneket és holtakat?

F.: Hogy mindennemű szomorúság és üldöztetés közben felemelt fővel ugyanőt várom bíróul az égből, aki előbb miattam állott Isten ítélőszéke elé, s vett el rólam minden kárhoztatást. Aki úgy a maga, mint az én összes ellenségeimet örök kárhozatra veti. Engem pedig magához, a mennyei örömbe és idvességbe visz fel majd az Ő kiválasztottaival együtt.

Filip. 3: 20; Máté 26: 64; Ap. Csel. 10: 12; 1. Thess. 4: 16; 2. Thess. 1: 6, 10; Jelen. 20: 12-13; Luk. 21: 28; Róm. 8: 23; Tit. 2: 13.

A Szentlélek Istenről
s a mi megszenteltetésünkről

XX. ÚRNAPJA.

53. K.: Mit hiszel a Szentlélekről?

F.: Először, hogy Ő az Atyával és a Fiúval egyenlő valóságos és örök Isten. Másodszor, hogy Ő nekem is adatott; hogy igaz hit által engem Krisztusban s minden Ő jótéteményében részeltessen, vígasztaljon és mindörökké velem maradjon.

1. Ján. 5: 7; Máté 28: 19; Ap. Csel. 5: 3-4; 1. Kor. 3: 16; Csel. 2: 17-18; Jóel. 2: 28; Róm. 8: 9; Gal. 4: 6; 1. Kor. 12: 3; Ef. 3: 16-17; Ján. 15: 26; Ján. 14: 16-17; Móz. 1: 2; Ézs. 48: 16; 1; Kor. 3: 16; 6: 19; 1. Pét. 1: 2; 4: 14.

XXI. ÚRNAPJA.

54. K.: Mit hiszel a közönséges keresztyén Anyaszentegyházról?

F.: Hogy Istennek Fia az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által, az igazi hitnek egységében magának az örökéletre kiválasztott gyülekezetet gyüjt egybe a világ kezdetétől fogva annak végéig. Azt oltalmazza és fenntartja. És hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.

Ef. 5: 26; Csel. 20: 28; Ján. 10: 11; 1. Kor. 11: 26; Ef. 4: 11-13; 1. Móz. 26: 4; Jel. 5: 9; Róm. 1: 16; Ef. 4: 3-5, 13; Ján. 10: 28; Róm. 8: 28-30; 2. Tim. 1: 9; Máté 16: 18; 1. Pét. 1: 5; Ef. 2: 19-22; Zsolt. 23: 6; Róm. 8: 38-39; 1. Kor. 1: 8-9; Ef. 1: 10-13; Ézs. 59: 21; Csel. 2: 42; Zsolt. 71: 17-18; Zsolt. 129: 1-5; 1. Ján. 3: 14, 19-21.

55. K.: Mit értesz a "szentek egyességén"?

F.: Először, hogy a hívők, mint tagok, együttesen és egyenként is, részesei Krisztusnak és minden Ő javainak és ajándékainak. Másodszor, hogy mindenki kötelességének ismerje, hogy ajándékait készséggel és örömmel fordítsa a többi tag javára és üdvösségére.

Róm. 8: 32; 1. Ján. 1: 3; Ef. 5: 29-30; Róm. 12: 4-6: 1. Pét. 4: 10; 1. Kor. 6: 17, 12: 12, 13, 21; 3: 1, 5; Filip. 2: 4-8.

56. K.: Mit hiszel a "bűnök bocsánatáról"?

F.: Hogy Isten, Krisztus elégtételéért, soha többé meg nem emlékezik bűneimről és bűnös természetemről sem, mellyel egész életemen át harcolnom kell; hanem kegyelemből Krisztus igazságával ajándékoz meg, hogy soha többé kárhozatba ne jussak.

Ef. 1: 7; Zsolt. 103: 3; Róm. 7: 23-25, 8: 1; Jer. 31: 34; Ján. 5: 24; Róm. 8: 33-34; 1. Ján. 1: 7, 2: 2; 2. Kor. 5: 9; Mik. 7: 19; Ján. 3: 19.

XXII. ÚRNAPJA.

57: K.: Mi vígasztalásod van a test feltámadásából?

F.: Az, hogy nemcsak lelkem vitetik fel e földi élet után azonnal Krisztushoz, az ő Fejéhez, hanem Krisztus ereje által feltámasztva, testem is hasonló lesz Krisztus dicsőséges testéhez és ismét egyesül lelkemmel.

Luk. 16: 22, 23: 43; Préd. 19: 9; Luk. 23: 43; Fil. 1: 23; Jób 19: 25-27; 1. Kor. 15: 33; Ján. 5: 28-29; 6: 39-40; Ezék. 37: 5-6; Fil. 3: 21; 1. Kor. 15: 42-44; 1. Ján. 3: 2.

58. K.: Micsoda vígasztalásod van az "örök életről" szóló hittételből?

F.: Az, hogy miután már most is érzem szívemben az örök élet kezdetét: mostani életem után tökéletes üdvösségben lesz részem, melyet szem nem látott, fül nem hallott, sem emberi szív meg nem gondolt és mindezt azért, hogy abban Istent mind örökké magasztaljam.

2. Kor. 5: 2, 3; Róm. 5: 1; 1. Kor. 2: 9; 2. Pét. 1: 9.

XXIII. ÚRNAPJA.

59. K.: De mi hasznát veszed annak, ha hiszed mindezeket?

F.: Azt, hogy Isten előtt megigazult vagyok a Krisztusban és örököse az örök életnek.

Hab. 2: 4; Róm. 1: 16, 17; Fil. 3: 9; Ján. 3: 36.

60. K.: Isten előtt hogyan lettél megigazulttá?

F.: Egyedül a Jézus Krisztusba vetett igaz hit által. Oly módon, hogy bár lelkiismeretem vádolva mondja: hogy súlyosan vétkeztem Istennek összes parancsolatai ellen és egyet sem tartottam meg azok közül, sőt még most is hajlandó vagyok minden gonoszra, mindazáltal Isten, minden érdemem nélkül, pusztán kegyelemből, nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztus tökéletes elégtételét, igazságát és szentségét. Úgy, mintha sohasem lett volna bűnöm s nem is vétkeztem volna. Sőt, mintha én is mindenben éppen olyan engedelmes lettem volna, mintahogy Krisztus engedelmes volt érettem. De csak annyiban, amennyiben hívő szívvel elfogadom e jótéteményt.

Róm. 3: 9, 21, 22, 24-26, 28; Gal. 2: 16; Róm. 7: 21-23; 4: 4, 6-8, 5: 9, 18-19; Ef. 2: 8-9; Fil. 3: 9; Tit. 3: 5; 5; Móz. 9: 6; Ezék. 36: 22; 1. Ján. 2: 2; 2. Kor. 5: 19, 21.

61. K.: Miért mondod. hogy egyedül. csak a hit által igazulsz meg?

F.: Nem azért, mintha hitem érdeméért volnék kedves Isten előtt. Hanem azért, mert egyedül Krisztus elégtétele, igazsága és szentsége az én igazságom Isten előtt. És hogy ezt semmi más módon el nem fogadhatom, sem magamévá nem tehetem, csak egyedül hit által.

1. Kor. 1: 30; 1. Ján. 5: 10; 1. Kor. 2: 2.

XXIV. ÚRNAPJA.

62. K.: De miért nem lehetnek jócselekedeteink Isten előtt való igazsággá, vagy annak valami részévé?

F.: Azért, mert csak a teljesen tökéletes és Isten törvényével minden részében megegyező igazság állhat meg Isten ítélőszéke előtt. És mert a mi legjobb cselekedeteink is e földi életünkben mind tökéletlenek és bűnökkel beszennyezettek.

Gal. 3: 10; 5. Móz. 27: 26; Jak. 2: 10; Zsolt. 130: 3; Jak. 3: 2; 1. Ján. 1: 8; Ézs. 64: 6.

63. K.: De hogyan? Hát semmi érdeme sincs a mi jócselekedeteinknek? Pedig Isten azt ígéri, hogy mind e földi, mind a jövő életben megjutalmazza azokat?

F.: Ez a megjutalmazás nem érdemünkért, hanem kegyelemből történik.

Luk. 17: 10; Róm. 11: 36.

64. K.: Nem teszi könnyelműekké, istentelenekké az embereket ez a tudomány?

F.: Nem. Mert lehetetlen, hogy aki igaz hit által Krisztusba oltatott, a háládatosság gyümölcseit ne teremje.

Máté 7: 18; Ján. 15: 5; Róm. 8: 14.

A sákramentumokról

XXV. ÚRNAPJA.

65. K.: Mivel egyedül csak az igaz hit tesz bennünket Krisztusnak és minden Ő jótéteményének részesévé, honnan származik akkor ez a hit?

F.: A Szentlélektől, aki a. szent Evangélium hirdetése által gerjeszti fel szívünkben a hitet és a Sákramentumokkal való élés által erősíti meg azt.

Ján. 3: 5; Ef. 2: 8; Máté 28: 19-20; Róm. 10: 17; Fil. 1: 29; 1. Pét. 1: 22, 23.

66. K.: Mik a Sákramentumok?

F.: A Sákramentumok látható szent jegyek és pecsétek, melyeket a végre szerzett Isten, hogy az azokkal való éléssel annál inkább megértesse velünk és megpecsételje az Evangélium ígéretét. Tudniillik, hogy Krisztusnak a keresztfán elvégzett egyetlenegy áldozatáért: bűnbocsánatot és örök életet ajándékoz ingyen kegyelemből.

Róm. 4: 11; Csel. 2: 38; 1. Kor. 11: 23; 1. Móz. 17: 11; 5. Móz. 30: 6; 3. Móz. 6: 25; Zsid. 9: 7-9, 24; Ézs. 6: 6-7; 59: 9.

67. K.: Arra valók-e és a végből rendeltettek-e az Ige és a Sákramentumok, hogy hitünket odairányítsák Jézus Krisztusnak keresztfán való áldozatára, mint üdvösségünk egyedüli alapjára?

F.: Bizony úgy van. Mert az Evangéliumban arra tanít a Szent Lélek és a Sákramentumokban arról biztosít, hogy tökéletes üdvösségünk Krisztusnak a keresztfán érettünk megtörtént egyetlen áldozatában van.

Róm. 6: 3; Gal. 3: 26-27; 1. Kor. 5: 7.

68. K.: Hány Sákramentumot szerzett Krisztus az Új Szövetségben, vagy Testamentumban?

F.: Kettőt. Úgymint a szent Keresztséget és az Úri szent Vacsorát.

Máté 28: 19; 1. Kor. 11: 23-25.

A szent Keresztségről

XXVI. ÚRNAPJA.

69. K.: Hogyan emlékeztet és biztosít a szent Keresztség téged a felől, hogy Krisztusnak a keresztfán való egyetlenegy áldozata neked javadra szolgál?

F.: Úgy, hogy a vízzel való külső leöntést maga Krisztus szerezte és azzal megígérte, hogy az Ő vére és lelke épp olyan bizonyosan lemossa lelkem tisztátalanságát, azaz minden bűnömet, mint amilyen bizonyos az, hogy külsőleg leöntetem a vízzel, mely a test tisztátalanságát mossa le.

Mt. 28: 19; 1. Pét. 3: 21; Tit. 3: 5; Márk 16: 16; Csel. 2: 38; Ján. 1: 33; Róm. 6: 3-4; Márk 1: 4; Luk. 3: 3.

70. K.: Mit jelent a Krisztus vérével és Lelkével való megmosatás?

F.: Azt, hogy Isten kegyelemből megbocsátja a bűnöket Krisztus véréért, melyet keresztfán való áldozatában érettünk ontott ki. Továbbá (jelenti) a Szent Lélek által való megújítást és a Krisztus tagjaivá szentelést. hogy így minél jobban meghaljunk a bűnnek és istenfélő, feddhetetlen életet éljünk:

Zsid. 12: 24; Jelen. 1: 5; Kol. 2: 12; 1. Pét. 1: 2; Zak. 13: 1; Ezék. 36: 25; Ján. 1: 33; 3: 5; 1. Kor. 6: 11; 12: 13; Róm. 6: 4.

71. K.: Hol ígérte meg nekünk Krisztus, hogy olyan bizonyosan megmos vérével és Lelkével, mint ahogy a Keresztség vize megmos minket?

F.: A Keresztség szereztetésekor, mely így hangzik: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében (Máté 28: 19.). És: Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik (Márk 16:16.). Meg is ismétlődik ez az ígéret akkor, mikor a Szentírás: az újjászületés fürdőjének és a bűnök lemosásának nevezi a Keresztséget (Tit. 3: 5. Csel. 22: 16.).

XXVII. ÚRNAPJA.

72. K.: Tehát egyenlő a vízzel való külső leöntés a bűnök lemosásával?

F.: Nem! Mert egyedül csak Jézus Krisztus vére és a Szent Lélek tisztít meg minket minden bűntől.

1. Kor. 6: 11; 1. Ján. 1: 7; Mát. 3: 11; 1. Pét. 3: 21; Ef. 5: 26.

73. K.: Miért mondja hát a Szent Lélek a Keresztséget az újjászületés feredőjének és a bűnök elmosásának?

F.: Nagy oka van erre Istennek. Ugyanis ezzel nemcsak arra akar minket megtanítani, hogy miképen a víz a test tisztátalanságát, azonképen mossa le Jézus Krisztus vére és Lelke a mi bűneinket. Sőt még többet is! Mert ezen isteni zálog és jegy által akar megbiztosítani afelől, hogy olyan biztosan megmosattunk lelkileg bűneinktől, amiképen külsőleg vízzel mossuk meg magunkat.

Gal. 8: 27; Jelen. 1: 5; 7: 14; 1. Kor. 6: 11; Márk 16: 16.

74. K.: A kisgyermekeket is meg kell keresztelni?

F.: Igenis. Mert miként a felnőttek, úgy ők is Isten szövetségéhez és gyülekezetéhez tartoznak. És mert nekik éppen úgy megígértetett a bűnökből való váltság Krisztus vére által és a hitet munkáló Szent Lélek, mint a felnőtteknek: így őket is be kell avatni a Keresztség - mint a szövetség jegye - által a keresztyén Anyaszentegyházba. És meg kell őket különböztetni a hitetlenek gyermekeitől; amint ez az Ószövetségben, vagy Testamentumban a körülmetélkedés által történt, melynek helyébe a Keresztség szereztetett az Újszövetségben.

1. Móz. 17: 7, 12-13; Márk 10: 14, 16; Csel. 2: 38, 39; 10: 47; Csel. 10: 48; 16: 3, 15; 1. Kor. 1: 16; Eféz. 5: 25, 26; 1. Móz. 17: 12, 13; Máté 19: 14; Luk. 1: 15; Zsolt. 22: 11.

A mi Urunk szentséges Végvacsorájáról

XXVIII. ÚRNAPJA.

75. K.: Mi emlékeztet és biztosít téged a szent Úrvacsorában afelől, hogy Krisztusnak a keresztfán meghozott egyetlenegy áldozatában és minden Ő javaiban neked is részed van?

F.: Az, hogy Krisztus nekem és minden hívőnek megparancsolta, hogy az Ő emlékezetére egyem ama megtöretett kenyérből és igyam ama pohárból. És e mellett meg is ígérte, először, hogy olyan bizonyosan megáldoztatott és megtöretett a keresztfán az Ő teste és kiontatott az Ő vére énérettem, amiképen szemeimmel látom, hogy az Úrnak kenyere számomra is megtöretik és a pohár nékem is odanyujtatik. És másodszor, hogy az Ő megfeszített testével és kiontatott vérével oly bizonyosan táplálja és erősíti az én lelkemet az örök életre, amiképen én az Úr szolgájának kezéből elfogadom és szájammal élvezem az Úr kenyerét és poharát, mint Krisztus testének és vérének bizonyos jegyeit.

1. Kor. 11: 23. s köv.; 12: 13; Máté 26: 26-28; Márk 14: 22-24; Luk. 22: 19-20.

76: K.: Mit jelent a Krisztusnak megfeszített testét enni és kiontott vérét inni?

F.: Nemcsak azt, hogy hívő szívvel elfogadjuk Krisztus egész szenvedését és halálát, hogy azáltal bűnbocsánatot és örök életet nyerjünk, hanem ezenkívül még azt is, hogy a Krisztusban és a bennünk is lakozó Szent Lélek által hovatovább annyira egyesüljünk az Ő szent testével, hogy bár Ő a mennyben van, mi pedig a földön, mindazonáltal testéből való test és csontjaiból való csont legyünk. És hogy miként a test tagjait egy lélek, úgy tápláljon bennünket is az örök életre és kormányozzon minket egyugyanazon Szentlélek.

János ev. 6: 35, 50-54; 1. Kor. 6: 15; 10: 16; 11: 26; 12: 13; Ján. 6: 56; Eféz. 5: 30; Róm. 8: 9, 11; Csel. 3: 21; Ján. 6: 57; 15: 1-6.

77. K.: Hol igérte meg Krisztus azt, hogy a hívőket oly biztosan akarja táplálni és erősíteni testével és vérével, amiképen azok a megtöretett kenyérből esznek és ama pohárból isznak?

F.: Az Úrvacsora szereztetési Igéiben, melyek így hangzanak: "Az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret és hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz Új testamentum az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek a kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend". (1. Kor. 11: 23-26

Megismétli ezt az ígéretet Pál apostol, amikor így szól: "A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk". (1. Kor. 10: 16, 17.)

Máté 26: 26-28; Márk 14: 22-24; Luk. 22: 19-20.

XXIX. ÚRNAPJA.

78. K.: A kenyér és a bor valóságos testévé és vérévé válik-e Krisztusnak?

F.: Nem. Mert miként a Keresztség vize nem változik át Krisztus vérévé, sem a bűnöket le nem mossa, hanem csupán isteni jegye, záloga azoknak; éppen úgy nem válik Krisztus testévé a kenyér az Úrvacsorában, habár azt a sákramentumok használati módja szerint Krisztus Jézus testének mondjuk.

Máté 26: 29, 3: 11; 1. Kor. 10: 3-4, 11, 16; 2. Móz. 12: 11; Tit. 3: 5; 1. Pét. 3: 21.

79. K.: Miért mondja Krisztus a kenyeret mégis az Ő testének és a poharat az Ő vérének, vagy az ő vére által való Új Szövetségnek, és Pál: a Krisztus testével és vérével való közösségnek?

F.: Nem beszélne így Krisztus, ha nem volna nagy oka rá. Ugyanis nemcsak arra tanít bennünket ez által, hogy miként a kenyér és a bor földi életünket táplálják, éppen úgy valóságos étel és ital az ő megfeszített teste és kiontatott vére, melyek az örök életre táplálják lelkünket; hanem sokkal inkább (a végből tanítja ezt, hogy) ezen látható jegyekkel és zálogokkal bizonyosakká tegyen a felől, hogy a Szentlélek munkája által oly bizonyosan részesülünk az Ő valóságos testében és vérében, mint ahogy testi szánkba vesszük e szent jegyeket az Ő emlékezetére. És hogy minden Ő szenvedése és engedelmessége olyan bizonyosan a mienk is, minthogyha saját személyünkben mi magunk szenvedtük volna el mind azt és tettünk volna eleget Istennek a mi bűneinkért.

Ján. ev. 6: 55; 1. Kor. 10: 16, 17; Róm. 5: 19.

XXX. ÚRNAPJA.

80. K.: Mi különbség van az Úrvacsora és a pápás mise között?

F.: Az Úrvacsora azt bizonyítja nékünk, hogy Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatáért, melyet Ő maga vitt egyszer véghez a keresztfán, minden mi bűneink megbocsáttatnak. És hogy mi a Szentlélek által Krisztusba oltatunk, aki emberi természetével (testével) már nincs a földön, hanem a mennyekben van, Istennek, az Ő Atyjának jobbján s azt akarja, hogy ott imádjuk Őt. A mise ellenben azt tanítja, hogy az élők és a holtak bűnei nem a Krisztus szenvedéséért bocsáttatnak meg, ha csak a misemondó papok naponként meg nem áldozzák érettük a Krisztust. És hogy Krisztus a kenyér és a bor alakjában testileg jelen van. És ezért azokban kell Őt imádni. Ezért a mise lényegében nem más, mint Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének tagadása és átkozott bálványimádás.

Zsid. 7: 26, 37; 9: 12; 10: 10-12; Ján. 19: 30; Máté 26: 28; 1. Kor. 6: 17, 10: 16-17; Kol. 3: 1; Zsid. 1: 3, 8: 1; János 20: 17; Fil. 3: 20; Luk. 22: 19, 24: 52; Ján. 4: 21; Csel. 7: 55; 1. Thess. 1: 10; Zsid. 9: 26, 10: 12-14.

81. K.: Kiknek szereztetett az Úrvacsora?

F.: Azoknak, akik útálják magukat bűneik miatt, mégis bíznak abban, hogy azok megbocsáttatnak Krisztusért és hogy még a megmaradt gyarlóságaikat is elfedezi az Ő szenvedése és halála. Akik kívánják is, hogy hovatovább erősbödjenek a hitben és jobbakká legyenek életükben. De a képmutatók (hipokraták) és akik nem térnek tiszta szívvel az Istenhez, azok ítéletet esznek és isznak maguknak.

1. Kor. 10: 19-22; 11: 28; Máté 11: 28; 2. Kor. 13: 5; Máté 11: 29; 1. Kor. 11: 29.

82. K.: Oda bocsáthatók-e ehhez az Úrvacsorához azok, akik felfogásukkal és életükkel hitetleneknek és istenteleneknek bizonyulnak?

F.: Nem. Mert az megszentségtelenítené Isten Szövetségét és felgerjesztené az Ő haragját az egész gyülekezetre. Azért kötelessége a keresztyén Egyháznak, hogy az ilyeneket Krisztus és az Apostolok rendelete szerint a mennyország kulcsaival mindaddig kizárja, amíg be nem bizonyítják életük megjobbítását.

1. Kor. 10: 21; Péld. 15: 8; Máté 18: 15-17; 2. Thess. 3, 6, 14, 15; 1. Kor. 11: 20, 34; Ézs. 1: 11, 66: 3; Jer. 7: 21.

XXXI. ÚRNAPJA.

83. K.: Melyek a mennyország kulcsai?

F.: A szent Evangélium hirdetése és a keresztyén (egyházi) fegyelem, vagyis a keresztyén gyülekezetből való kizárás, amely kettő a hívőknek kinyitja a mennyországot, a hitetlenek előtt pedig bezárja.

Máté 16: 19; 18: 18; János 20: 22-23.

84. K.: Mi módon nyílik meg és zárul be a mennyország a szent Evangélium prédikálása által?

F.: Úgy, hogy a Krisztus parancsolatából a hívőknek, összesen és egyenként, hirdetik és nyilvánosan bizonyságot tesznek amellett, hogy Isten Krisztusnak érdemeiért valóságosan megbocsátja minden bűnöket: valahányszor az Evangélium ígéretét igaz hittel elfogadják. Ezzel szemben pedig azt hirdetik és bizonyítják minden hitetlennek és azoknak, akik szívük szerint nem tértek meg, hogy mindaddig rajtok van Isten haragja és az örök kárhozat, míg meg nem térnek. Ezen evangéliumi bizonyságtétel szerint ítél Isten úgy a jelen, mint a jövendő életben.

Csel. 13: 38, 39; Máté 11: 28; Ezék. 33: 11; Ján. 3: 36; 8: 24; Mt. 3: 7, 8; Róm. 2: 16; Ján. 20: 21-23; Mát. 16: 19.

85. K.: Mi módon nyílik meg és zárul be a mennyország a keresztyén (egyházi) fegyelem által?

F.: Úgy, hogy Krisztus parancsára mindazok, akik keresztyén név alatt nem keresztyén tudományt (tant) vallanak s nem élnek keresztyén életet: miután néhányszor atyafiságosan figyelmeztettek és tévelygéseikkel, vagy szégyenletes életükkel fel nem hagynak: bejelentetnek a gyülekezetnek, vagy a gyülekezet által e célból megbízottaknak. És ha ezek intését sem veszik fel, akkor ezek a sákramentumoktól való eltiltással kirekesztik őket a keresztyén gyülekezetből, Isten pedig a Krisztus országából. És újból akkor vétetnek fel Krisztusnak és az Ő gyülekezetének tagjaivá, ha valóságos megjobbulást ígérnek és mutatnak is fel.

Róm. 16: 17; 1. Kor. 5: 4, 11, 13; Tit. 3: 10; 2. Ján. 10: 11; Máté 18: 15-17; 1. Tim. 1: 20; 2. Kor. 2: 6-8; 2. Tim. 2: 25, 26.

HARMADIK RÉSZ.

A háládatosságról, mellyel a megváltásért Istennek tartozunk

XXXII. ÚRNAPJA.

86. K.: Mivel nyomorúságunkból minden érdemünk nélkül, egyedül kegyelemből szabadultunk meg Krisztus által, miért kell azért még jót cselekednünk?

F.: Azért, mert Krisztus bennünket vérén megvásárolt és megszabadított, egyszersmind Szentlelkével meg is újít az Ő hasonlatosságára a végből, hogy egész életünkkel Isten iránti háládatosságunkat mutassuk az Ő jótéteményeiért és Őt dicsőítsük. Azután azért, hogy mindenki megbizonyosodjék saját hite felől annak gyümölcseiből. És hogy istenfélő életünkkel felebarátainkat is megnyerhessük Krisztusnak.

Róm. 6: 13, 12: 1, 2; 1. Kor. 1: 30; Tit. 2: 14; 5. Móz. 32: 6; 1. Pét. 2: 5, 9: 12; Jak. 2: 18; 1. Ján. 2: 3, 4; 1. Pét. 3: 1, 2; 1. Kor. 6: 20; Mt. 5: 16, 7: 17; Gal. 5: 6, 22; Róm. 14: 19.

87. K.: Nem idvezülhetnek-é tehát azok, akik istentelen, háládatlan életükben megmaradva nem térnek meg Istenhez?

F.: Semmiképpen nem. Mert az Írás azt mondja, hogy se szemérmetlen, se bálványimádó, se házasságtörő, se tolvaj, se telhetetlen, se részeges, se szidalmazó, se rabló, sem ezekhez hasonló nem örökölheti Istennek országát.

1. Kor. 6: 9, 10; Eféz. 5: 5; 1. Ján. 3: 14.

XXXIII. ÚRNAPJA.

88. K.: Hány részből áll az ember valóságos megtérése?

F.: Két részből: az ó-ember megöldökléséből és az új-ember megelevenítéséből.

Eféz. 4: 22-24; Ézs. 1: 16-17; Róm. 6: 1, 4-6; Kol. 3: 5-6, 8-10; 1. Kor. 5: 7; 2. Kor. 7: 10.

89. K.: Micsoda az ó-ember megöldöklése?

F.: Szívszerinti bánkódás a miatt, hogy Istent haragra kényszerítettük bűneinkkel, melyeket hovatovább jobban gyűlölünk és kerülünk.

Jóel. 2: 12, 13; Róm. 8: 13; 12: 9; 2. Kor. 7: 10; Hós. 6: 1.

90. K.: Micsoda az új ember megelevenítése?

F.: Istenben való szívszerinti öröm Krisztus által. És vágyódás az Isten akarata szerint való jó cselekedetekkel teljes élet után és annak szeretése.

Neh. 8: 10; Zsolt. 51: 10, 119: 167; Róm. 5: 1, 6: 10-13; 7-22; Gal. 2: 20.

91. K.: Melyek hát a jó cselekedetek?

F.: Egyedül azok, melyek igaz hitből, Isten Törvényének megfelelőleg, egyedül az Ő dicsőségére történnek. És nem azok, melyek a mi jótetszésünkön, vagy emberi rendeléseken alapulnak.

Róm. 14: 23; 1. Tim. 1: 5; Ezék. 20: 18, 19; Máté 5: 16; 15: 7-9: 1. Sám. 15: 22; Ef. 2: 10: 1. Kor. 10: 31.

A törvényről (Tízparancsolatról)

XXXlV. ÚRNAPJA.

92. K.: Melyik az Isten Törvénye?

F.: És szólá Isten mindezeket az Igéket, mondván (Mózes II. könyve 20: 1-17. és V. könyve 5: 6-21.):

I. P a r a n c s o l a t. Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

II. P a r a n c s o l a t. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben, a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én az Úr, a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az Atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és az én parancsolataimat megtartják.

III. P a r a n c s o l a t. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő Nevét hiába felveszi.

IV. P a r a n c s o l a t. Megemlékezzél a nyugodalom napjáról (Szabbath-napról), hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek nyugodalom napja (Szabbath-napja): semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belöl van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a nyugodalom napját (Szabbath-napját) és megszentelé azt.

V. P a r a n c s o l a t. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr a te Istened ád te néked.

VI. P a r a n c s o l a t. Ne ölj.

VII. P a. r a n c s o l a t. Ne paráználkodj.

VIII. P a r a n c s o l a t. Ne lopj.

IX. P a r a n c s o l a t. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

X. P a r a n c s o l a t. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a te felebarátodé.

93. K.: Hogyan osztjuk fel a Tízparancsolatot?

F.: Két táblára, melyek közül az első arra tanít, hogy miképpen viseljük magunkat Isten iránt. A másik pedig a felebarátaink iránti kötelességeinket tárgyalja.

5. Móz. 4: 13. 10: 3, 4. Máté 22: 37-40; 2. Móz. 34: 28.

94. K.: Mit parancsol meg Isten az első parancsolatban?

F.: Azt, hogy amilyen drága nékem lelkem idvessége, épúgy távolítsak el magamtól és kerüljek minden bálványozást, varázslást, jövendőmondást, babonát, szenteknek, vagy más teremtményeknek segítségül hívását. Az egyedüli igaz Istent pedig igazán megismerjem. Egyedül Ő benne bízzam. Teljes alázatossággal és béketűréssel egyedül Neki engedelmeskedjem. Egyedül Tőle várjak minden jót. Őt teljes szívemmel szeressem, féljem és tiszteljem. Úgyannyira, hogy inkább el leszek minden teremtett dolog nélkül és lemondok azokról, semmint hogy a legkisebb dologban az Ő akarata ellen cselekednék.

Zsolt. 81: 10; 1. Kor. 6: 9, 10: 7, 14; 3. Móz. 19: 31; Ézs. 8: 19, 20: 5; Móz. 18: 9-12; Márk 7: 4; Jelen. 19: 10, 22: 8-9; Csel. 5: 29, 10: 25, 26; 5. Móz. 4: 15, 19; Máté 4: 10; Ján. 17: 3; Jer. 9: 24; 17: 5, 7; Ézs. 57: 15; 1. Pét. 5: 5; Lukács 21: 19; Zsid. 10: 36; Jak. 1: 17; 5. Móz. 6: 5, 10: 12, 20; Zsolt. 34: 10, 104: 27; Préd. 12: 15; Malak. 1: 6; Csel. 5: 29; Ján. 17: 3; Jer. 17: 5, 7; Róm. 5: 3, 4; Fil. 2: 14.

95. K.: Mi a bálványozás?

F.: A bálványozás az, mikor az egyedül igaz Isten helyett - aki Igéjében jelentette ki magát - vagy mellette valami mást képzel, vagy tart az ember, amibe bizodalmát veti.

Máté 6: 24; Kol. 3: 5; 1. Pét. 4: 3; Ef. 5: 5; 1. Krón. 16: 26; Gal. 4: 8; Ef. 2: 12; 1. Ján. 2: 23; Ján. 5: 23.

Tovább